Rólam

Csendes Ramóna vagyok, 1983. szeptember 9-én születtem Győrben. Már fiatalon megmutatkozott tehetségem és vonzalmam a képzőművészetek iránt; a rajz és a festészet életem meghatározó részévé váltak. A sport szeretete szintén nagy szerepet játszott az életemben, hiszen úgy gondolom, a testi-lelki egyensúly megteremtéséhez elengedhetetlen az egészséges életmód.

Gyerekkoromban, egy nemzetközi versenyen már diplomát nyertem egyik festményemmel, ebben az időszakban Kovács Gábor és Beöthy Hajnalka képzőművészek tanítványa voltam, aki segített kibontakoztatni tehetségemet. Tanulmányaimat a győri Apor Vilmos Római Katolikus Iskolaközpontban folytattam, ahol az iskola szellemisége mély hatást gyakorolt rám. Művészetemben gyakran megjelennek a vallási motívumok, amelyeket a festményeimben és verseimben is előszeretettel alkalmazok. 

A gimnáziumi évek alatt az irodalom, különösen a magyar költők és írók világa, mély nyomot hagyott bennem, így harmincéves korom után magam is elkezdtem verseket írni. Azóta több verseskötetben is megjelentek írásaim.

2020-ban ismét aktívan elkezdtem festeni, és számos kiállításon bemutatkozhattam. Alkotásaim az emberi érzelmek sokszínűségéből, a természet szépségéből és a kultúra értékeiből merítenek ihletet. Nemzetközi galériákkal is kapcsolatban vagyok, és festményeim több külföldi kiállításon is láthatóak voltak, például 2025-ben Párizsban, Madridban és Miamiban is találkozhatnak velük az érdeklődők. 
2025. június 12-én a Zágrábi Magyar Kulturális Központban nyíló önálló kiállításomon betekintést nyerhettek a világomba – egy művészi univerzumba, ahol a valóság és az absztrakció határán egyensúlyozva mesélem el történeteimet színekkel, formákkal és érzelmekkel.

Számomra minden képem és írásom egy-egy darab belőlem, az életemből és érzéseimből. Remélem, hogy műveimen keresztül mások is átélhetik azt a világot és érzésvilágot, amelyet az alkotásaim tükröznek.

“Az alkotás, a teremtés az egyetlen pofoncsapás, amitől egy kicsit megtántorodik a halál. A művészet a viszonylagos, időleges halhatatlanság gyönyörű formája. Csak verseket, festményeket, szimfóniákat szegezhetünk szembe a halálnak.”

Keszei István