Versek

Szerelem …

A szerelembe bele kell halni,

ki nem teszi, az abban sosem élt,

mert úgy kell a szívnek a boldogság,

mint testnek a szenvedély .

Ki ebben csak félig él,

annak fénye sosem ég.

S ha nem ég, akkor

nincs őszinte nevetés,

csak puszta  hamisság …

minek mértéke nem más ,

mint maga az üresség .

Ha kell én százszor is belehalok

minthogy ne legyen szenvedély,

ne legyen csók , ne legyen nevetés.

S úgy múljon el az élet ,

mint egy kósza semmiség…

Csendes Ramóna

... egy darabot...

Ha tehetném a szívemből tépnék ki

neked egy darabot,

hogy ne érezd a világot

üresnek oly nagyon...

Kérdem én van- e szó, felelet,

ami enyhít a félig halott lelkeden?

Van-e csók, ölelés mi felrepít a mennyekbe

Rád talál-e  vágy, mely oly erős szenvedélyt ébreszt szunnyadó testedben,

mi sordor , majd birtokba vesz

és  taszít bele  bűnödbe...?

Most adok neked magamból

csak egy aprócska darabot,

hogy legyen mi átkarol egy sötét,

fagyos hajnalon...

Csendes Ramóna

Csókod átka

Egy mágikus alkonyat vezetett

Téged a varázslat útjára.

Hol megfogant a csókod átka ,

azóta tart fogva engem az örök vágya .

A szomjas , tüzes csókod átka,

s a végtelennek tűnő ára.

Mert elvitted magaddal a hazugságba ,

hazugságnak mámorába.

Azóta nincs más csak a szürke árnyak,

eltűnt az összes szín is mára .

Nincs vad parázs, tüzes csók , vágyak

és nincs már a világnak se világa.

Csak jég van , a kékre festett ajkamon,

mert fagy költözött a szívembe

ezen a hajnalon .

Átok a csók , átok a sors ,

ha nincs már varázslat.

Csak lomha , fagyos csókok ,

mik szertefoszlanak a világba…

Csendes Ramóna

A Varázslat útján

Tüzes vérző seb vagyok

hagyom hadd égjek,

hogy a szenvedélyem

mindig csak tovább,

tovább éljen!

Elengedek mindent mi

kioltja fényem,

s nem táplálja most már

a lángoló vérem.

Téged akarlak ebben

a varázslatos létben,

mert alkotni vágyok

veled egy egységben!

Csókolj , még égess,

hogy engem így éltess!

Csendes Ramóna

Mágia

Nekem nem kell,

kit akárki egy percre is megkaphat

nekem nem kell,

ki csak ontja a súlytalan szavakat

nekem nem kell,

ki magából mindenhol osztogat

nekem csak az kell,

kinek szíve nélkülem megszakad.

Csendes Ramóna

Én leszek…

Félek, mert

a varázslatnak

megemésztő tüze bánt,

S hogy belehalok

egy fagyos éjnek

ébredező hajnalán,

de majd jön a záporeső

mi újra kelti hamvamat

és csordogálni kezd az élet

az elhervadt ajkamon.

Felállok, s leporolom térdemet

Majd megcsókolom

az utolsó könnycseppemet.

Aztán a legszebb virág

újra csak én leszek, én leszek…

Csendes Ramóna

Lennék ...

Lennék folyó, mely szép csendesen

medrében csordogálna

Lennék folyó, mely erővel elmosná

Ki útjába állna

Lennék folyó, mely az igaz, boldog

életemnek otthont adna

Lennék folyó, melynek simogató hullámai

álomba ringatna

Lennék folyó, mely a felkelő nap sugarain

a valóságba mesét hozna

Lennék folyó, mely a világból

az összes koszt messze elhordja

Lennék folyó, mely a

Te szívedben békével megállna.

Csendes Ramóna

A varázslat

Te vagy a varázslatnak mestere.

Áldott legyen a két szemed,

mert rám nézett,

s meglátott engemet,

majd igézett.

Áldott legyen az összes csókod,

mert bennük először elveszek,

majd a mennybe vezetnek.

Áldott legyen az ölelésed,

mert az lett a szívemnek bölcsője.

S áldott legyen a Te szíved,

mert engem szeret

és én így nagyon szerethetlek téged!

Csendes Ramóna

A legszebb dalom…

Már minden dalom eljátszottam,

s már nem érdekel semmi

csillogás a színpadon

csak az, hogy a Te karod öleljen át

minden egyes alkonyon és hajnalon.

Most elhúzom veled az örök dallamot,

mert a szívem húrja egyre jobban csak azt zakatolja,

hogy szeretlek nagyon!

Csendes Ramóna

A boldogság kapuja

Már régóta állok és várok

csak szemlélem körbe a világot

Hirtelen a sötétben fényeket látok

s talán ott lelek egy másik világot.

Lassan lépkedek és várom,

hogy az ég alatt  mi  lesz az álom .

Egy toszkán  kapuban állok,

s a szívemet  színesnek látom

pompázik az összes virág ott,

s a varázslat ropja a táncot.

Már érzem hisz testemben jár most

az érzés, hogy mindig is ez volt álmom,

és tudom már ez az én valóságosom!

Csendes Ramóna

Mámor

Mert bennem ébredsz már

minden nyiladozó

pirkadatban ,

s az álmot hozó holdfényt rejtő

alkonyatban.

Mert benne élsz Te

minden kimondatlan

gondolatban

és az elsuttogott súlyos

szavaimban.

Mert benne élsz már

minden elmúlandó

pillanatban,

s örök létet elhozandó

soraimban …

Csendes Ramóna

Én hallom a hangtalan hangokat,

leírom az íratlan szavakat,

megoldom a gondtalan gondokat,

s cipelem a súlytalan súlyokat.

Én látom a színtelen színeket,

nézem a meztelen tetteket

és érzem a szívtelen szíveket,

mert ismerem a végtelen végeset.

Én kimondom a kimondhatatlan érzésem,

mert tiszta a lelkem és önzetlen,

hiszen az isteni szeretet él bennem,

s a hitem megrendíthetetlen.

Csendes Ramóna

Ördögi kör

Te szívemből vérző bús bánatom,

ki rám találsz egy sötét oldalon,

de áldott a szívem, mert gyógyítja dalom,

s egy szikrát látva élet kúszik fel a falon,

majd fénybe borítja az egész színpadom,

s tudom, hogy újra írhatom darabom,

melyben álmodhatok valami hatalmasat,

valami nagyon nagyot.

Csendes Ramóna

Elbocsátlak...

Tudod fájsz még nagyon nekem,

de már végleg elengedlek.

Nem kisérthetsz többet engem

bármennyire szerettelek.

Nem kutatlak, nem kereslek,

hiába is minden tettnek,

más testében úgysem lellek.

Nincs belőled senkiben sem.

Feledem a szép perceket,

hogy már végre szabad legyek.

Nem szerettem soha szebben,

csakis téged szép kedvesem.

Falaimat mind leverted,

Jég szívemet melengetted.

Tanítottad hogy szeressek,

majd kezemet láncra verted.

Azt sem tudtam hogy szaladjak,

csak a rabod ne maradjak.

Elkergettél a távolba,

csak a szívem maradt nálad.

Elengedlek, te is engem

nem kísérem már életed.

Búcsúzom most tőled végleg

Isten veled én Szerelmem!

Csendes Ramóna

Titok

Gyere, nézd meg milyen vagyok,

csak egy picit megmutatom.

Tudom, Nektek fura vagyok,

lelkem mélyén sok a titok…

Nézzük tudsz-e velem bánni?

A szívemet hozzád zárni?

Jó lenne már csodát látni,

nem csak mindig arra várni.

Tudom, mind csak szeretnétek…

De Nekem ez oly kevés lesz!

Megnézem, hogy hogyan szeretsz;

de azt tudd, én rideg leszek!

Érj el hozzám ilyen áron,

s megmutatom a világom.

Hidd el! Szép lesz, mint egy álom

összes titkom mélyre ásom.

Csendes Ramóna

Nekem csak...

Nekem csak egy olyan kéne,

akit hozzám hajt a vére.

Engem akar igaz szíve,

nem csak ámít, hazug léte.

Kőből vésett bástya volna,

a viharban is állna tornya.

Nem egy szellő hordta forma,

kit egy mondat sodor tova.

Nem akarna odébb szállni,

a múltjában dagonyázni.

Jelenben csak velem élni,

közös jövőt már nem félni.

Csendes Ramóna

Végtelen véletlen

Véletlen pillanat sodort el

hírtelen.

Fesztelen testemet pezsdíted

végtelen.

Meztelen vágyaim téped fel

szüntelen.

Érezni akarom testedet

lelkemen.

Vértemet ütöd át, lüktetsz a

szívemben.

Kívánom habzsolni veled az

életem.

Gátakat átszabva repülni

féktelen.

Hagyom, hadd szálljon most velem a

képzelet.

Mutasd a világod, s legyél az

Egyetlen!

Csendes Ramóna